Ady Endre: A téli Magyarország

Magyar síkon nagy iramban át 

Ha nyargal a gőzös velem 

Havas, nagy téli éjjelen, 

Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík, 

Fölötte álom-éneket 

Dúdolnak a hideg szelek. 

Vajjon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt? 

Én most karácsonyra megyek, 

Régi, vén, falusi gyerek. 

De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át, 

Úgy érzem, halottak vagyunk 

És álom nélkül álmodunk, 

Én s a magyar tanyák.