2018. október 26., péntek

Kedves Olvasó!
Hadd osszam meg Önnel ezt a nekem sokat jelentő történetet. Adjon Önnek reményt és bátorságot!
Dear Reader!
Let me share this story with you that means a lot to me. May it give you hope and courage. 

Metro

Gravity                                                                                       Gravitáció

Michael is the kind of guy you love to hate. He is always in a good mood and always has something positive to say. When someone would ask him how he was doing, he would reply, "If I were any better, I would be twins!"

He was a natural motivator. If an employee was having a bad day, Michael was there telling the employee how to look on the positive side of the situation. Seeing this style really made me curious, so one day I went up to Michael and asked him,
"I don't get it! You can't be a positive person all of the time. How do you do it?"

Michael replied, "Each morning I wake up and say to myself,
'Mike, you have two choices today. You can choose to be in a good mood or you can choose to be in a bad mood. ' I choose to be in a good mood. Each time something bad happens, I can choose to be a victim or I can choose to learn from it. I choose to learn from it. Every time someone comes to me complaining, I can choose to accept their complaining or I can point out the positive side of life. I choose the positive side of life."

"Yeah, right, it isn't that easy," I protested.

"Yes, it is," Michael said. "Life is all about choices. When you cut away all the junk, every situation is a choice. You choose how you react to situations. You choose how people will affect your mood. You choose to be in a good mood or bad mood. The bottom line is: It's your choice how you live life."

I reflected on what Michael said.
Soon thereafter, I left the Tower Industry to start my own business.
We lost touch, but I often thought about him when I made a choice about life instead of reacting to it.
Several years later, I heard that Michael was involved in a serious accident, falling some 60 feet from a communications tower. After 18 hours of surgery and weeks of intensive care, Michael was released from the hospital with rods placed in his back.

I saw Michael about six months after the accident. When I asked him how he was, he replied. "If I were any better, I'd be twins. Wanna see my scars?"
I declined to see his wounds, but did ask him what had gone through his mind as the accident took place.
"The first thing that went through my mind was the well being of my soon to be born daughter," Michael replied. "Then, as I lay on the ground, I remembered that I had two choices: I could choose to live or I could choose to die. "I chose to live."
"Weren't you scared? Did you lose consciousness?" I asked.
Michael continued, "...the paramedics were great. They kept telling me I was going to be fine. But when they wheeled me into the ER and I saw the expressions on the faces of the doctors and nurses, I got really scared. In their eyes, I read 'he's a dead man. I knew I needed to take action."
"What did you do?" I asked.
"Well, there was a big burly nurse shouting questions at me," said Michael. "She asked if I was allergic to anything. 'Yes, I replied."
The doctors and nurses stopped working as they waited for my reply. I took a deep breath and yelled,

"Gravity."

Over their laughter, I told them, 'I am choosing to live. Operate on me as if I am alive, not dead'."
Michael lived, thanks to the skill of his doctors, but also because of his amazing attitude.
I learned from him that every day we have the choice to live fully. Attitude, after all, is everything.

(Source: http://mrmom.amaonline.com/stories/michael.htm)

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."

Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:
"Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?"

Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: 'Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó vagy rosszkedvű akarsz lenni.' Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."

"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű!" - szóltam közbe.

"De, egyszerű! - mondta Michael -, az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottód: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."

Gondolkoztam Michael szavain.
Rövid idővel később elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek.

Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.
Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét, és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsájtották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.

Mikor meglátogattam megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra -, jól van-e?
Mikor pedig a földön feküdtem emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" - akartam tudni.
Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
"Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.
"Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok- e valamire igennel válaszoltam.
Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.
Mély levegőt véve visszaordítottam:

'A gravitációra!'

Mialatt az egész csapat nevetett elmagyaráztam nekik: Az életet választottam. Tehát megoperáltak, mintha élő lennék és nem halott."
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tőle tanultam, hogy minden nap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden.

(Forrás: http://www.thesecret.hu/node/4079)

2018. október 15., hétfő

Világevők

Egy jó filmet ajánlunk a figyelmükbe ételkritikus bloggerekről, melyben finom ételeket és gyönyörű tájakat is megcsodálhatnak. A film ingyen letölthető a világhálóról!

Objektíven: Utaznak - esznek - isznak. A Világevők olyan ételkritikus bloggereket mutat be, kiknek életcélja és hobbija, hogy a világ legjobb éttermeiben egyenek és ezért körbeutazzák a földgolyót. A gasztronómia megszállott rajongói segítségével most eljuthatunk bolygónk legexkluzívabb vendéglőibe, amikor a leghíresebb "világevők" közül néhányat elkísérünk kalandjaikon.

Szubjektíven: Nincs ezzel a filmmel semmi baj azon kívül, hogy tilos éhesen elmenni rá, valamint hogy jó harminc perccel hosszabb a kelleténél. Megismerünk belőle egy olyan szubkultúrát, melyről csak azoknak vannak információik, akik lelkesen bújnak mindenféle gasztroblogokat és egyéb témába vágó cikkeket. A Világevők "eszmei mondanivalója" annyi, hogy a hagyományos luxusnak leáldozott, a Michelin önmagában nem sokat ér. Új szempontok kerültek elő a gasztronómiában, melyekre oda kell figyelniük az éttermek tulajdonosainak. Maga az étel már "csak" egy szertartás része, nem maga a legfőbb cél.  Illetve a L'ecsó jól ismert tanulságát is át lehet ültetni erre a filmre. A jó ételkritikus bárhol felbukkanhat. És ha ebből nem készítenek közel két órás dokumentumfilmet, hanem mondjuk csak bő egyórásat, akkor még engem is sokkal jobban fog érdekelni a végeredmény.
(Kép: Mozinet Youtube)
(Forrás: http://oceanjaro.blogspot.com, szerző: Göbel Ágoston)

2018. október 8., hétfő

Szeretünk ünnepelni


A már nagy múltra visszatekintő, közkedvelt ORSZÁGOS KÖNYVTÁRI NAPOK idén is sok településen, sok olvasót mozgatott meg.

A pontos számok csak később derülnek ki, de a nagyságrendjét a tavalyi alapján tudjuk érzékeltetni.

2017-ben:
Összes program
7249
Regisztrált intézmények
2229
Települések
1878
Résztvevők
251.932
Idén:
Összes program
6188
Regisztrált intézmények
2095
Települések
1786

Évek óta mi is részt veszünk. Az előkészítés során nekünk is jó volt együtt gondolkodni, tervezni. Azt, hogy programjaink eredményesek voltak-e, a résztvevők tudják igazából, de nekünk már ezért megérte. Az 5 programunkon kb. 200 fő vett részt.

Igaz, hogy a megcélzott korosztály ennél a játéknál a 14-20 éveseké, de talán nem felesleges infó ez, ha van egy középsulis tesónk, unokatesónk, vagy a barátunknak/barátnőnknek kisebb testvére:).

Ezzel az eseménysorozat nem zárult le. Ugyanis az október 7-i könyves vasárnappal sok könyvtár indította útjára a 4. évébe lépő csapartversenyt, a NAGY KÖNYVES BEAVATÁS-t.

"Könyvtárban lenni jó" 
és hogy mennyire más a könyvtárosok világa ma, mint régen?
Álljon itt egy kis film bizonyítékként:

Kelemen